Kozelka Zsolt:

Nem is tudom mivel kezdjem a beszélgetést... Tudod mit? Haladjunk kronológiai sorrendben. Miként sikerült összegyűjtened ezeket a háborús veteránokat is elégedett fejbiccentésre ösztökélő sérüléseket?

Török Sándor:

Köszönöm kérdésed. Amint látod alaposan be lettem bugyolálva. A bal kezem egy gipsszel, a jobb kisujjam egy ujjgyűrűvel lett gazdagabb. Az egészben a legdurvább az, hogy mindkét sérülést a Beerdrinkers ellen szereztem. A bal hüvelykujjam a Grundfoci Kupán tört el, az ínszalagom pedig előtte egy hónappal sérült meg. Már megfogtam a labdát, amikor egy késve rácsapó játékos belerúgott. Szóval most hat hétig elég macerás lesz az életem.

Kozelka Zsolt:

Pedig nem mondhatod, hogy nem készültetek visszavágni a múltkori zakóért. Lásd FC Focisokk riport...

Török Sándor:

Sajnos úgy néz ki, a Beerdrinkers lett a mumusunk. Egyszerűen nem megy ellenük. A Kupán az első két gólunkat védelmi hibából kaptuk, az utolsónál pedig mindent egy lapra feltéve előreküldtem a védőket, így egy az egyben hozhatták kapura a labdát. Mindenesetre amint visszatérek, ők lesznek az első csapat, akiket kihívunk!

Kozelka Zsolt:

Kicsit elkanyarodtunk a sérüléstől...

Török Sándor:

Ujjam az első félidő közepe felé tört el. Egy ívelésnél kijöttem, elütöttem a lasztit, de ellenfelünk egyik behátráló játékosa meglökött a levegőben, és rosszul fogtam talajt. A fájdalomtól lent maradtam egy ideig, és amikor levettem a kesztyűt már rendesen be volt dagadva a kezem. Mivel nem szeretem átadni a kaput, nem szoktam feladni semmit sem, és számomra minden egyes mérkőzés valóságos háború, folytattam tovább...

Az ominózus ütközés után...

Kozelka Zsolt:

Azt, hogy helyesen döntöttél avagy sem, nem nekem kell megítélnem, az viszont tény, ha feladod, gondolom Pinyó vette volna át megüresedett posztodat. Magyarul esélye sem lett volna rá, hogy gólkirályként zárja a tornát.

Török Sándor:

Meglehet, döntésem sokan őrültségnek tartják, de így van. Annak viszont már kevésbé örülök, hogy ki kell hagynom a következő Grundfoci Kupát. Játszanék akár a mezőnyben is, de gipsszel elég húzós lenne. Amúgy a hetedik hely miatt nagyon csalódottan tértünk haza. Célunk az első négybe való bejutás volt, illetve a Beerdrinkers elleni revans.

Kozelka Zsolt:

Viszont amint hallottam, a tortúrák számodra ezzel még koránt sem értek véget...

Török Sándor:

Hát nem. Vasárnap reggel elmentem a Péterfybe, de elküldtek, mondván, hogy már nem oda tartozom. Hétfőn három és fél órát ücsörögtem a vecsési SZTK-ban, majd onnan továbbállva újabb három és egynegyed órát a Merényi Kórházban, mire normálisan elláttak. Éljen a honi egészségügy!

Kozelka Zsolt:

Egy jó hálóőrnek - aki ráadásul még a Panzer becenévre is hallgat -, ilyen kis apróságokat fel sem szabad vennie. Ha már eljutottunk idáig, mint ismert, az igazán jó kapusok egy kicsit hangyásak, rigolyásak, mondhatni őrültek... Neked is vannak ilyesféle heppjeid?

Török Sándor:

Szerintem elég őrültség törött hüvelykujjal végigvédeni két és fél meccset...

Kozelka Zsolt:

És mi van a Rád jellemző, folyamatos, mérkőzés közbeni bekiabálásokkal? Én ezt is ide sorolnám...

Török Sándor:

Ez még egy nagypályás berögződés. Ha az ellenfél támad azért visszaveszek a "lendületből". A védők irányítása kispályán is nagyon fontos.

Kozelka Zsolt:

Hogy jött egyébként a kapus poszt? Nem vagy éppen egy hórihorgas alkat...

Török Sándor:

A grundon általában a legkisebbet teszik be a kapuba. Anno ez velem is így történt. Megtanultam nem félni a lasztitól. A foci mellett az általánosban és szakközépben kézilabdáztam, ugyancsak ezen a poszton. Ráadásul amikor a barátaimmal elkezdünk komolyabban focizgatni, örökös kérdés volt, hogy ki álljon be a kapuba. Mivel nem félek a labdától, és állítólag még védeni is tudok, akkor meg miért ne én álljak ott?

Kozelka Zsolt:

Voltál korábban igazolt játékos is, és közel sem a kapufa árnyékában...

Török Sándor:

Ifi szintig eljutva, tíz évet húztam le védőként a vecsési csapatban. Tavaly szeptemberben egy sípcsonttöréssel viszont véget ért ottani pályafutásom.

Kozelka Zsolt:

Ezek után teljesen logikus a kérdés: az FC Focisokkban akkor miért nem ezen a poszton játszol?

Török Sándor:

Van három kiváló védőnk, és a védelem tengelyében lévő Hosszú még nálam is többet focizott a Vecsésben. Régen Pinyó ugyan kapus volt, de ha helyettem beállna, akkor ki lőné a gólokat?

Kozelka Zsolt:

A jelenlegi állás alapján azért nagyjából ez lesz a helyzet. Kiválásoddal vélhetően jelentősen átalakul a csapat szerkezete.

Török Sándor:

Ez igaz. Pinyó jó hálóőr, de ha beáll, találatai nagyon fognak hiányozni. Csocsóra most igen nagy felelősség hárul, tőle várjuk a gólokat.

A csapat...

Kozelka Zsolt:

Egyébként mekkora a csapaton belüli összetartás?

Török Sándor:

Ez egy igazi baráti társaság. Hétvégén együtt járunk szórakozni, együtt pókerezünk.

Kozelka Zsolt:

Ilyen nagy zsugás vagy?

Török Sándor:

Emellett még szeretek horgászni és kézilabdázni is...

Kozelka Zsolt:

Tényleg, ki is Panzer valójában?

Török Sándor:

Egy 20 éves vecsési srác, aki imádja a focit, a csapatát és a barátait. Értük mindent megteszek. Emellett fanatikus vagyok, mindenhová győzni megyek, és ezt a hozzáállást a többiektől is elvárom. Viszont éppen ezért sajnos elég hamar felkapom a vizet, és sokszor veszekszem a társakkal, ha nem úgy jönnek össze dolgaink, ahogy azt szeretném.

Kozelka Zsolt:

És a privát életben?

Török Sándor:

Most technikusi vizsgázom. Ha igaz, földmérő leszek. A suli mellett pedig egy vecsési ponyvakészítő cégnél dolgozom.

Kozelka Zsolt:

Különben miként jött a Panzer becenév?

Török Sándor:

Azért mert erőszakos és kemény vagyok, illetve imádom a Tigris tankot. Mindig is érdekelt a történelem - különösen a II. világháború -, és nagyon közel áll hozzám Kurt Meyer "Panzermeyer" harckocsi-parancsnok személyisége.