1951-ben mindössze 3 barátságos találkozót játszottunk, hibátlanul. Hazai pályán a lengyeleket (6-0) és a finneket (8-0) is kiütöttük, míg a csehszlovákokat idegenben vertük 2-1-re.

1952-ben mindhárom válogatottnak megadatott a visszavágás lehetősége, de ezúttal északi szomszédunkat is nagyon megvertük. Szintén barátságos meccsen 5-0-ra vertük az NDK-t. Ám ez az év nem a barátságos meccsekről maradt emlékezetes, hanem a helsinki olimpiai aranyéremről! A Bozsik, Budai, Buzánszky, Csordás, Czibor, Dalnoki, Grosics, Hidegkuti, Kocsis, Kovács, Lantos, Lóránt, Palotás, Puskás, Zakariás összetételű, Sebes Gusztáv irányította Aranycsapat sorrendben a románokat (2-1), az olaszokat (3-0), a törököket (7-1), a svédeket (6-0) és a jugoszlávokat (2-0) fektette két vállra.

1953-ban becsúszott néhány döntetlen is, dehozzátartozik az igazsághoz, hogy ebben az időszakban B-válogatottunk is volt, és ezek a találkozók ugyanúgy hivatalosnak számítanak. Ami kiemelendő, az az osztrákok elleni 3-2-es, idegenbeli siker, no meg a november 25-i, 6-3-as angliai siker! Az idősebbek kívülről fújják az összeállítást, de azért leírom, mert megérdemlik: Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor. A 6 gól felét Hidegkuti, harmadát Puskás szerezte, Bozsik pedig egyszer talált be. Ez volt az a siker, ami végképp világhírűvé tette Sebes Gusztáv válogatottját.

1954 májusában Anglia látogatott Budapestre, de sok örömben ezúttal se volt részük, a 7-1-es magyar győzelem több, mint megalázó volt számukra. Ez a találkozó volt az Aranycsapat főpróbája a svájci világbajnokságra, melynek toronymagas favoritjai voltunk. Koreát 9-0-ra, az NSZK-t 8-3-ra, Brazíliát és Uruguay-t 4-2-re vertük, utóbbit hosszabbításban. Ezután következett a döntő, a csoportkörben már rommá vert NSZK ellen. Hamar 2-0-ás előnybe kerültünk, de újabb 10 percen belül már döntetlen volt az állás. Ezután sokáig nem esett gól, de a 84. percben végül összejött a fordítás a németeknek. A hátralévő időben Puskás ugyan betalált, de a játékvezető érvénytelenítette az egyébként szabályos gólt. Így meg kellett elégednünk az újabb világbajnoki ezüstéremmel, ráadásul a lehető legfájdalmasabban szakadt meg az Aranycsapat több, mint 4 éves veretlensége.

1955-ben Skandináv túrán vettünk részt: a norvégok, a svédek, a dánok és a finnek ellen is fölényes győzelmet aradtunk, és a többi barátságos és EK mérkőzésünkön sem találtunk legyőzőre.

1956-ban viszont elkezdődött a lejtmenet, véget ért az aranykor, kikaptunk Törökországtól (3-1), Csehszlovákiától (2-4) és Belgiumtól (5-4) is. Kereken 1 hónappal a forradalom kitörése előtt Moszkvában játszottunk a szovjetekkel, és le is győztük őket 1-0-ra Czibor góljával. Októberben még 2 mérkőzést játszottunk: idegenben vertük Franciaországot (1-2) és Ausztriát is (0-2). Ezzel végleg lezárult az Aranycsapat korszaka, 9 nap múlva pedig kitört a forradalom.