Egész hétfőn ragyogóan sütött a nap, aztán ahogy már lenni szokott, jöttek a baljós hírek... 21 órára megérkezik a vihar Budapestre! Remek. Az előző meccsünket is viharban játszottuk. De végül is kit zavar? Az égiek küldhetik a szelet, az esőt, akkor sem futamodunk meg!

Fél kilenckor a képzeletbeli bíró belefújt képzeletbeli sípjába, hogy ezzel 2x40 percesre tervezett útját a két csapat játékosai mellett megkezdhesse a valóságos labda is. A mérkőzést a grundfocis újonc SZTSC kezdte. Nincs új a nap alatt, ennek szellemében mi tehát a már jól bevált napredakos taktikát követtük... Magyarul még a legelején kaptunk egy gyors gólt! Rutin ide vagy oda, erről most Őrhalmi K. "gondoskodott". Keresztbe passzolta hátul a labdát, amire lecsapott az ellenfél csatára, és a kínálkozó helyzetet kihasználva meg is szerezték a vezetést (0-1). A folytatás viszont már jobban sikerült, két szépségdíjas találattal átvettük a vezetést, így 12 perc után 2-1 ide. A játék képe alapján azért nem volt olyan egyszerű fordítanunk, ugyanis a SZTSC már a meccs elején is egy nagyon jó erőkből álló csapat benyomását keltette. Támadói fordulékonyak, jól cseleznek, és "érzik" egymást a pályán. Akadt néhány igazán meleg szituáció is a kapunk előtt, azonban kapusunk Demeter, fogta, amit fogni lehetett (itt elsősorban természetesen a labdára gondolok). Örömünk viszont nem tartott sokáig, most én bénáztam el hátul egy labdát, és sikerült egy kísértetiesen hasonló gólt lövetni ellenfelünkkel, mint amilyen az első gól is volt. Erről jut eszembe Vitár Robi bácsi legendás aranyköpése: "és egy újabb támadás, meghúzza a szélen, beadás és góóóól, pont olyan, mint az előző! Ja, elnézést, ez az ismétlés volt...". Még fel sem ocsúdtunk, egy újabb gól, és már 3-2 oda! Na ez meredek lesz - gondoltam magamban -, ugyanis nem igazán tudtunk mit kezdeni, az akkor még friss, gyors és lendületes ellenféllel. Ekkor viszont eleredt az eső....

A második játékrészben továbbra is felválta estek a gólok, mire mi egyenlítettünk, az SZTSC újabb gólt talált. Így ment ez 5-4-ig. Közben az eső alaposan rázendített, már úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna. A pálya csúszott, egyre kevésbé jöttek be a trükkök, és egyre nehezebben ment a cselezés is. A kevésbé technikás, ám annál lelkesebb, hajtósabb és fegyelmezettebb Napredak egy, az 1997-es Finnország-Magyarország Eb selejtezőn (http://uk.youtube.com/watch?v=LpBL6_JyKSI) esett gólhoz hasonló találattal egyenlített (5-5). Ekkor megcsillant a remény, ebből még akár győzelem is lehet! Tizenöt perccel a befejezés előtt végre megszereztük a vezetést. 6-5 ide! De nagyon messze volt még a vége, nem hittem, hogy ki tudjuk húzni. Nem is sikerült. Egy formás támadás után egyenlített ellenfelünk, 6-6. Még 7 perc volt hátra. A pályán úgy tűnt, lélekben mind a két csapat beletörődött az eredménybe, ekkor azonban Pap Cs. villantott egy nagyot, és megszerezte a vezetést. 7-6! Az SZTSC innét fogva mindent erejét egy újabb találat megszerzésére összpontosította, de a szenzációs napot kifogó Demeter rendre hárította próbálkozásaikat. Győztünk!

A Napredak egyedüli 100%-os csapatként újabb 3 ponttal gazdagodott, de az SZTSC-nek sincs szégyenkeznivalója. Ha nem alakulnak javunkra az égi körülmények, talán az ő technikásabb játékuk érvényesülhetett volna, azonban így győzött a lelkesedés, az akarat, a fegyelmezett játék, egyszóval a NAPREDAK SZÍV.