Magyarország
angol
osztrák
román
lengyel
Bulgária
Egyesült Királyság
Németország
Oroszország
Szerbia
Hírek
Hírek, aktualitások, mérkőzés beszámolók a Grundfocin
2010-03-01 - Grundfoci hírek
Mumus itt, mumus ott, mumus mindenütt
A mumusoktól hideglelést kapó áldozat nem más, mint a mi Kiss Zalán barátunk, aki azzal, hogy sem tavaly, sem pedig idén nem hagyott ki egyetlen tornát sem, lojalitásból immár egyeduralkodó lett. Következzék szokásos kupaértékelése...
"Két héttel ezelőtti összefoglalómat azzal zártam, hogy a következő kupára tartalékosan jövünk, de legalább lesz kapusunk. Hát nem így alakult… Szombat reggel két csapatra való Napredak játékos állt bevetésre készen.
Demeter, a két Erdélyi testvér, a két Hidvégi testvér, a Kiss unokatestvérek, az elnyűhetetlen Barla doki, illetve két 2010-es újoncot is avattunk, mégpedig Pap Csabi, és Barabás Krisztián személyében.
A Futballica, Bálnazsírégetők, Napredak csoport hallatán kérdően néztünk egymásra, aztán Müller Jani és Döme (Futballica), valamint Farkas Tomi (B.zsírégetők) személyében három ismerős arcra bukkantunk csoportellenfeleink között. Ha tudtuk volna, hogy mi lesz…
Napredak - Futballica az első csoportmeccs. Kiss G. és Barla doki jóvoltából gyorsan két gólos vezetést szereztünk, ekkor szólt Kozelka Zsolt, hogy beszélni szeretne velem. Történt ugyanis, hogy a Bálnazsírégetők (akkor még a pontosság kedvéért Goal Zero – a szerk., aki nem más, mint Kozelka Zsolt) csapata hiányos, így át kéne adni két embert, hiszen mi úgyis sokan vagyunk. A Hidvégi testvérek vállalták, hogy átállnak, így lettek egy perc alatt csapattársból ellenfelek. Ilyen az élet. Amíg ez a kis közjáték zajlott, egyre faragta hátrányát a Futballica. Semmi gond, jobbak vagyunk, meglesz a meccs, gondoltuk. Hát nagyot tévedtünk. Abban ugyan nem, hogy jobbak vagyunk, csupán annyiban, hogy meglesz a meccs. A végét elkényelmeskedtük, aminek meg is lett a eredménye. 2-2, vagyis pontosztozkodás.
Pihenő nélkül jöhettek a B.zsírégetők, velük együtt az előző mérkőzés forgatókönyve. Ezúttal is Kiss G. és Barla doki volt eredményes, 2-0 ide. A második félidőben Hidvégi Máté „szúrt minket hátba”, 2-1. Hála Demeter két nagyszerű védésének (egyiknél én lőttem mentés gyanánt a saját kapunkra!) köszönhetően kihúztuk, így ha a Futballica nem veri meg a Zsírégetőket, csoportelsők vagyunk. Mivel a pályán történtek a mi malmunkra hajtották a vizet, egy meccsnyi pihenő várt ránk, de ami utána következett…
Gondolhatjátok milyen képet vágtam, amikor Zsolt közölte velem, hogy a Fehér Ház lesz az ellenfél (akinek ez a 31. tornája, ráadásul az utóbbi két idény során egyetlenegy alkalommal sem hiányzott, illene zsigerből vágnia a pontos menetrendet – a szerk.) Eddig 6 vereséget, 2 döntetlent és 1 győzelmet (még 2008-ban!!!) tudtunk ellenük felmutatni. Ők a mi mumusaink. Egyszerű, de nagyszerű taktikát alkalmaztunk. Bekkelünk amennyire csak tudtunk, nem hagyva teret Jenőnek és Dani Gábornak, emellett gyors kontrákra rendezkedünk be. Taktikánk már az első percekben eredményre vezetett, Kiss G. iramodott meg egy labdával, lefutotta a nála lassabb védőket és a tehetetlen kapus mellett a kapuba bombázott. 1-0 ide, de még 20 perc van hátra… Innentől a taktikánk arra épült, hogy a hatosunk és a középpálya között agresszív védekezéssel próbáltuk lezárni a területeket és kivédekezni a mérkőzést, miközben kreatív játékosaink ügyes kontrákkal zavartak meg az ellenfelet. A második félidő közepétől már nagyon beszorultunk, az utolsó percekben pedig a kapu elé szögeztek minket, de minden lövésbe bele tudtunk tenni lábunkat, vagy fejünket. Már csak pillanatok voltak hátra, amikor egy 10 méterről leadott lövésbe beletettem a fejemet, így a labda a felső lécen csattant, maradt az 1-0. Továbbjutottunk!
Az elődöntőben meglepetésünkre (az elmúlt kupák formáját figyelembe véve) a White Alders került szembe velünk. Erős csapatunk volt, gondoltuk sima ügy lesz. Ennek ellenére nem úgy kezdődött, ahogy elterveztük, Bulyo lőtt egy fantasztikus gólt a hosszú felsőbe. 1-0 oda. Pár perc bénultság után 10 méterről egyenlítettem, majd Kiss G. és Erdélyi F. góljaival már kettővel mentünk, de jött a mai napra oly jellemző hozzáállásunk. Ismét kiengedtük a kezünkből a 2 gólos vezetést, és pár perccel a vége előtt 3-3 állt a képzeletbeli eredményjelzőn. Jöhettek a büntetők. Kiss G. belőtte, Bulyo belőtte. Én belőttem, Kocsi kihagyta. Erdélyi Z. belőtte, így a harmadik Alders büntetőt nem is kellett elrúgni. Irány a döntő!
Amennyire nem örültünk a Fehér Háznak, annyira nem örült nekünk a 22 Steps - a KIFU jogutódja - (ezt azért a régi steps-esek egész biztos kikérik maguknak – a szerk.). Már két döntőt is elbuktak ellenünk, így a „ne már, hogy veletek játszunk” hangulatban kezdődött a meccs. Az elmúlt 23 kupán hétszer kerültünk be a döntőbe, de azt csak két alkalommal sikerült az megnyerni, és ez a nem éppen jó arány tovább romlott. 24 kupa, 8 döntő, 6 vesztes mérkőzés… A Steps egy sárgalapokkal és egy kétperces kiállítással tarkított mérkőzésen megtörte az ellenünk tartó átkot, és 2-0-ra győzött.
A kupának nincs különösebb tanulsága, játszottunk egy jót, szereztünk 11 pontot. Nagyjából ennyi.”
Demeter, a két Erdélyi testvér, a két Hidvégi testvér, a Kiss unokatestvérek, az elnyűhetetlen Barla doki, illetve két 2010-es újoncot is avattunk, mégpedig Pap Csabi, és Barabás Krisztián személyében.
A Futballica, Bálnazsírégetők, Napredak csoport hallatán kérdően néztünk egymásra, aztán Müller Jani és Döme (Futballica), valamint Farkas Tomi (B.zsírégetők) személyében három ismerős arcra bukkantunk csoportellenfeleink között. Ha tudtuk volna, hogy mi lesz…
Napredak - Futballica az első csoportmeccs. Kiss G. és Barla doki jóvoltából gyorsan két gólos vezetést szereztünk, ekkor szólt Kozelka Zsolt, hogy beszélni szeretne velem. Történt ugyanis, hogy a Bálnazsírégetők (akkor még a pontosság kedvéért Goal Zero – a szerk., aki nem más, mint Kozelka Zsolt) csapata hiányos, így át kéne adni két embert, hiszen mi úgyis sokan vagyunk. A Hidvégi testvérek vállalták, hogy átállnak, így lettek egy perc alatt csapattársból ellenfelek. Ilyen az élet. Amíg ez a kis közjáték zajlott, egyre faragta hátrányát a Futballica. Semmi gond, jobbak vagyunk, meglesz a meccs, gondoltuk. Hát nagyot tévedtünk. Abban ugyan nem, hogy jobbak vagyunk, csupán annyiban, hogy meglesz a meccs. A végét elkényelmeskedtük, aminek meg is lett a eredménye. 2-2, vagyis pontosztozkodás.
Pihenő nélkül jöhettek a B.zsírégetők, velük együtt az előző mérkőzés forgatókönyve. Ezúttal is Kiss G. és Barla doki volt eredményes, 2-0 ide. A második félidőben Hidvégi Máté „szúrt minket hátba”, 2-1. Hála Demeter két nagyszerű védésének (egyiknél én lőttem mentés gyanánt a saját kapunkra!) köszönhetően kihúztuk, így ha a Futballica nem veri meg a Zsírégetőket, csoportelsők vagyunk. Mivel a pályán történtek a mi malmunkra hajtották a vizet, egy meccsnyi pihenő várt ránk, de ami utána következett…
Gondolhatjátok milyen képet vágtam, amikor Zsolt közölte velem, hogy a Fehér Ház lesz az ellenfél (akinek ez a 31. tornája, ráadásul az utóbbi két idény során egyetlenegy alkalommal sem hiányzott, illene zsigerből vágnia a pontos menetrendet – a szerk.) Eddig 6 vereséget, 2 döntetlent és 1 győzelmet (még 2008-ban!!!) tudtunk ellenük felmutatni. Ők a mi mumusaink. Egyszerű, de nagyszerű taktikát alkalmaztunk. Bekkelünk amennyire csak tudtunk, nem hagyva teret Jenőnek és Dani Gábornak, emellett gyors kontrákra rendezkedünk be. Taktikánk már az első percekben eredményre vezetett, Kiss G. iramodott meg egy labdával, lefutotta a nála lassabb védőket és a tehetetlen kapus mellett a kapuba bombázott. 1-0 ide, de még 20 perc van hátra… Innentől a taktikánk arra épült, hogy a hatosunk és a középpálya között agresszív védekezéssel próbáltuk lezárni a területeket és kivédekezni a mérkőzést, miközben kreatív játékosaink ügyes kontrákkal zavartak meg az ellenfelet. A második félidő közepétől már nagyon beszorultunk, az utolsó percekben pedig a kapu elé szögeztek minket, de minden lövésbe bele tudtunk tenni lábunkat, vagy fejünket. Már csak pillanatok voltak hátra, amikor egy 10 méterről leadott lövésbe beletettem a fejemet, így a labda a felső lécen csattant, maradt az 1-0. Továbbjutottunk!
Az elődöntőben meglepetésünkre (az elmúlt kupák formáját figyelembe véve) a White Alders került szembe velünk. Erős csapatunk volt, gondoltuk sima ügy lesz. Ennek ellenére nem úgy kezdődött, ahogy elterveztük, Bulyo lőtt egy fantasztikus gólt a hosszú felsőbe. 1-0 oda. Pár perc bénultság után 10 méterről egyenlítettem, majd Kiss G. és Erdélyi F. góljaival már kettővel mentünk, de jött a mai napra oly jellemző hozzáállásunk. Ismét kiengedtük a kezünkből a 2 gólos vezetést, és pár perccel a vége előtt 3-3 állt a képzeletbeli eredményjelzőn. Jöhettek a büntetők. Kiss G. belőtte, Bulyo belőtte. Én belőttem, Kocsi kihagyta. Erdélyi Z. belőtte, így a harmadik Alders büntetőt nem is kellett elrúgni. Irány a döntő!
Amennyire nem örültünk a Fehér Háznak, annyira nem örült nekünk a 22 Steps - a KIFU jogutódja - (ezt azért a régi steps-esek egész biztos kikérik maguknak – a szerk.). Már két döntőt is elbuktak ellenünk, így a „ne már, hogy veletek játszunk” hangulatban kezdődött a meccs. Az elmúlt 23 kupán hétszer kerültünk be a döntőbe, de azt csak két alkalommal sikerült az megnyerni, és ez a nem éppen jó arány tovább romlott. 24 kupa, 8 döntő, 6 vesztes mérkőzés… A Steps egy sárgalapokkal és egy kétperces kiállítással tarkított mérkőzésen megtörte az ellenünk tartó átkot, és 2-0-ra győzött.
A kupának nincs különösebb tanulsága, játszottunk egy jót, szereztünk 11 pontot. Nagyjából ennyi.”
