Már ha élhetek ilyesféle képzavarral, ismételten nem ugyanabba a fába csapott bele a villám, hanem a mellette lévőbe. Mivel a 2009-es döntősök (BSC FC és FC Focisokk) most csak a legjobb nyolc között meccseztek, illetve a jóslatok ellenére a Napredak sem hatodik, hanem hetedik lett. Aki esetleg nem érti az összefüggéseket soraim között, annak csendesen megjegyzem, szerencsére még nem mentek el hazulról, viszont az előző hetek cikkei másról sem szóltak, minthogy a jelen évad kísértetiesen ismétli az előző idény történéseit.

Ezzel bevezetőm végére is értem. Új év, új bajnokság. Nem is akármilyen, hiszen az eredmények ismeretében mindhárom tornát más-más gárda nyerte. Ráadásul úgy, hogy az említett rendezvényeken valamennyi csapat részt is vett. Mostani győztesünk múlt héten pediglen a parádésan gyenge kilencedik helyen zárt. Tehát kiszámíthatatlanság a köbön, ami bevallom tetszik, mert ettől lesz izgalmas az idei sorozat is. 2010-ben először nevezett a már harcedzett FC Focisokk, Forza és BSC FC, illetve először köszönthettük köreinkbe az eleddig számunkra teljesen ismeretlen Gepard Out FC-t.

Mivel ezúttal sem hóvihar, sem más jellegű természeti akadályok nem fenyegették az egybegyűlteket, így egy gyors sorsolás eredményeképp szombat délelőtt - pontban reggel kilenckor - a labdáé lett a főszerep. Közelebbről az azt kergető játékosoké, illetve a folyamatos játékot alkalmanként megzavaró sípmestereké.

A négy csoport közül az első – vagyis az A – beosztása meglehetősen kemény erőpróba alá vetette a White Alders-es srácokat, hiszen a Napredak és a BSC ellenében két tavalyi, ráadásul kétszeres tornagyőztesen kellett volna átverekedniük magukat. Becsületükre váljék, hajtottak rendesen, de a nagy meglepetés ezúttal még elmaradt. A csoportelsőség kérdését így a két fő esélyes mérkőzése volt hivatott meghatározni, a vége 2-0-ás siker a BSC-nek.

A B pálya első összecsapásán a H1N1 a Nápolyival vívott pörögős kis meccset. 3-2-re meg is nyerték, ráadásul a pályán maradt Nápolyi a Fehér Ház ellen is ugyanezzel  - a számukra nem éppen örvendetes  - végeredménnyel hagyta el a műgyepet. Készülhettek a vigaszágra, mint ahogy fél órával később az új-típusú influenza lelkes vitézei is. Ergo a középdöntőbe a listavezető Fehér Ház mehetett.

A harmadik pálya eseménysorozata egy csúnya Budai Ászok kapitulációval kezdődött. Múlt heti felettébb meglepő fiaskója után a Felvidék ezúttal nem kegyelmezett, mint ahogy röviddel később a Focisokk sem. A lényegi kérdés itt is a harmadik meccsre maradt. Révkomárom – Vecsés 4-2, összességében pedig 6 pont és 13-3-as gólkülönbség a sárgák javára.

Ami nem rossz, viszont az Igénytelenek ezt a D pályán ugyancsak 6 ponttal, ámde 19-4-es találati rátával jelentősen túlszárnyalta. Ráadásul mindezt csere nélkül produkálták, mind ahogy tették ezt később a kupa soron következő etapjaiban is. A szép számban megjelent újonc Gepard Out éhes nagymacskaként vetette rá magát a Forzára. Egy 4-1-es nyert játszmával zsebükben viszont olyannyira jól laktak, hogy három találat ellenében nyolcat kaptak a rendkívül összeszedett, pontos és gyors focit játszó pirosaktól.

A vigaszág legdrámaiabb mérkőzését vita nélkül a H1N1 Alders elleni 2x12 perce jelentette. Mindkét oldalon sorra maradtak ki a helyzetek, és mivel itt is, ott is 2-2 gól esett, izgatottan szemrevételezhettük a nap első büntetőpárbaját. Az Alders nem hibázott, így ha mellékvágányról is, de bekerült a középdöntőbe. A Napredak is kettőt rúgott, de simán továbbment, mivel a Nápolyi egyet sem. Az említett három gárdához hasonlóan kettőt lőtt a Forza is, a szépséghiba csupán annyi, hogy a Focisokk eközben hetet rámolt be kapujukba. A Budai Ászok berkein belül továbbra sem találták az összhangot, jutalmuk öt gólos vereség lett a Gepard ellenében.

A legjobb nyolc között aztán a Gepard is belekóstolt az idő utáni büntetők rúgásának fortélyaiba. Méghozzá sikerrel. 2-2 után - a hatosok hatékonyabb elhárítását szem előtt tartva - a Fehér Ház kapust cserélt. Sokat nem érdemes ragozni a látottakat, a lényeg, hogy Csóka Jenő klasszisokkal jobb csatárnak, mint hálóőrnek. Hasonló parádés focit vonultatott fel a többi középdöntős találkozó is. Kisebb szenzációt keltve a White Alders 4-4-ig parádésan helytállt az Igénytelenekkel szemben, majd jött két gól, amit már nem tudtak egalizálni. Érvényesült a papírforma. A tavalyi 3. döntő visszavágójának mintegy revánsmeccsén hiába jutott előnyhöz a Focisokk, a BSC fordított, a vége 2-1 oda. A Napredak ugyancsak 1 góllal, egy szintúgy eseménydús meccsen esett ki a Felvidék hathatós közreműködésének eredményeképpen.

A legjobb négy közül négy olyan csapat is kiszorult, amelyik a torna komoly esélyeseként érkezett, ennek ok-okozati összefüggései nyomán az elődöntőbe négy, még náluk is elszántabb alakulat került.  Röviden sommázva a két meccset: a BSC FC 5-2-re kerekedett felül a sok csere miatt néha zavartság látszatát keltő „nagymacskákon”, de a másik véglet sem festett jobban, a felvidékiek szép lassan felőrölték az Igényteleneket.

A bronzmeccsen aztán röpke pár óra leforgása alatt immár másodszor találkozott a túl sok „gepardos” a túl kevés „igénytelennel”. Ám ezúttal is bizonyságot nyert, a kevés néha a több. Magyarán egy parázsmeccsen 5-4-re győztek az Igénytelenek és harmadik helyükkel visszahódították vezető pozíciójukat az összetett tabellán. Ráadásul, hogy teljes legyen az öröm,  a 14 találatig jutó Szabó Gergely személyében a gólkirályt is ők adták.

A Felvidék kontra BSC féle döntő sok gólt nem, viszont kihagyott helyzetet és kapufát annál többet hozott. Közvetlenül a kupa előtt ecseteltem Góth Gábornak, a határon túliak kapitányának, hogy új mezük eleddig nem sok sikert tartogatott számukra. Erre tessék, ha rendes játékidőben nem is, viszont egy maratoni (6-5-ig tartó) hatos tűzijáték záróakkordjaként hét hónap után ismét felkapaszkodhattak a képzeletbeli dobogó csúcsára. A legjobb kapus viszont a BSC-ből került ki, Kónya Lászlót rendes játékidőben mindössze három alkalommal tudták mattolni ördöngős lábú ellenfelei.

A kényszerű, mindamellett igen mozgalmas „egy hét két kupa” sémáról innentől visszaállunk a megszokott két hetes intervallumokhoz, bár ehhez hasonló színvonalas tornát szívem szerint napi szinten vagy ötöt rendeznék. Ne feledjük, a bajnokság nyitott, és a Felvidék esetét szem előtt tartva ismételten hangsúlyozom, hogy megfelelő hozzáállással akár egy hét alatt is lehet csodát produkálni.

A Grundfoci- Budapesti Amatőr Futsal Liga idei 3. kupafordulójának végeredménye:

A győztes csapat tagjai: Góth Gábor, Vontszemű Krisztián, Tóth Drahomír, Janik Gábor, Vontszemű Attila, Vontszemű Tibor, Cséplő Tibor, Marian Pigoda, Zsidek Tamás és Benkóczky Péter.

Gólkirály: Szabó Gergely (Igénytelenek)

Legjobb kapus: Kónya László (BSC FC)

A Budapesti Amatőr Futsal Liga következő tornájának időpontja és helyszíne: 2010. február 20, szombat, 9 óra, Budapest XIII, Fáy u. 58., Vasas Sportcentrum.            

Szeretettel várjuk minden amatőr csapat jelentkezését!