A mérkőzés előtt ünnepségre került sor: Lipcsei Pétert búcsúztatta az MLSZ. A Ferencváros legendája 1991 és 2005 között 58 válogatott találkozón jutott szóhoz, de gólt csak egyszer sikerült szereznie. Búcsúztatása 6 év után elég meglepő, de nemes gesztus volt a szövetség részéről.

A kapuban Bogdán Ádám kapott lehetőséget, a védelem pedig a Varga, Lipták, Korcsmár, Lackó felállásban kezdett. Előttük Vadócz és Elek játszott, a középpálya támadószekcióját Koman, Hajnal és Dzsudzsák képviselte, legelöl pedig Rudolf próbált veszélyt okozni.

Az első félidőben Koman Vladimir tűnt a legaktívabbnak a mieinknél. Rengeteg labdát szerzett, ám ezeket sokszor elég pontatlanul sikerült megjátszania. Aztán egy megszerzett labda hozzá került, és mivel nem támadta senki, jópár méter labdavezetős után 20 méterről tüzelt, a labda pedig ki is kötött a jobb alsó sarokban.

Rudolf elég visszafogott teljesítményt nyújtott, Koman sokkal többször került a kapu elé, ám egyszer nagyszerűen ugrott ki a leshatárról, majd miután lecselezte a kifutó kapust, már nem volt nehéz dolga gólt szerezni.

A második félidőben Hajnal szerzett meg egy labdát az izlandiak térfelén, amivel egyből indította az üresen álló Dzsudzsákot, aki a finnek elleni gólját szinte pontosan lemásolva kilőtte a bal alsót. A negyedik gól egy szöglet után született: Priskin a rövidről a kapufára csúsztatott, ami aztán Elek elé pattant, ő pedig megtalálta a rést a tömegben, és kilőtte a jobb alsót. Ezzel ki is alakult a 4-0-ás végeredmény.

Legnagyobb riválisunk is nyerni tudott. Svédország Ukrajnában az utolsó percekben talált be, kialakítva az 1-0-ás végeredményt.