"Hova tűnt a csapat? Az idén lejátszott 9 forduló alatt csupán kétszer tudtunk teljes – pontosabban közel teljes – csapattal kiállni, ráadásul az elmúlt négy alkalommal úgy kellett vadászni a játékosokat. Ennek a hozzáállásnak meg is van az eredménye. A csapat ugyan még így is a harmadik helyen áll, de ez csupán annak köszönhető, hogy minden kupán képviseltettük magunkat. Pontokat tekintve egyenlően állunk – egymás elleni meccseket figyelembe véve ők vezetnek – a tavaly nem túl jól szereplő, ám azóta jelentőset javuló Budai Ászokkal.

Az elmúlt négy forduló eredménye siralmas: 16 mérkőzés, 9 vereség, 2 döntetlen és csak 5 győzelem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mi vagyunk az egyetlen csapat, akik az elmúlt 30 fordulóban mindig megjelentek, függetlenül attól, hogy milyen összetételben is kellett lejátszani az adott kupát. Elég nehéz fenntartani a lelkesedést és az érdeklődést minden játékosban – többen máshol is játszanak –, ráadásul sajnos példátlan sérüléshullám söpört végig a csapaton. Erdélyi Z., Erdélyi F., Kiss G., Gráczer M. hónapokig nem tudott játszani, de Barla doki, Barabás Krisztián és jómagam is sérülten vállaltuk a játékot. Nagyon jókor jött ez a szokásosnál egy héttel hosszabb pihenő, legalább rendezni tudjuk sorainkat.

De térjünk vissza arra a bizonyos vasárnapra. Kölcsönjátékosként Farkas Tomi védte a kapunkat – köszönjük, hogy eljöttél, és bravúrokat mutattál be -, Barabás K., Hidvégi P., illetve jelen sorok írója álltunk ott a pályán szélén a megjelölt időpontban. Barla doki szokásához híven 15 perces késésben volt, míg Szidit Krisztián telefonja ébresztette. Becsületére legyen mondva, első meccsünk közepére már oda is ért.

Tűzött a nap, fájt a lábunk, kevesen voltunk, és ettől a kedvünk is elég hamar elment. Bár mindkét csoportmeccsünkön küzdöttünk, a kimaradt helyezetek megbosszulták magukat. Végül viszonylag sima vereségeket szenvedtünk. Csoportutolsóként mehettünk az A pályára, ahol a múltkor végállomást jelentő H1N1 várt ránk.

Jól kezdtük a mérkőzést, hamar vezetést szereztünk, Szidi középre lőtt labdáját pofozta be Barla doki. 1-0 ide. A H1N1 még az első félidőben kihasználta gyorsaságát és több cseréjének köszönhető frissességét, gyorsan egyenlítettek. 1-1, jöhetett a második félidő. Be kell vallani, elég sz*r meccs volt, kívülről nézve legalábbis biztosan. Küzdöttünk egymással, de nem igazán sikerült gólhelyzetet kialakítani (leszámítva azt, amikor Szidi és Barla ketten vitték a tök üres (kapus sem volt) kapura a labdát, de sikerült kihagyni…). A befejezés előtt egy perccel lőtt gólunk végül elégnek bizonyult a továbbjutáshoz.

Amikor lefújták a mérkőzést, tudtuk, ez volt mára az utolsó 24 perc, amit még játéknak lehet nevezni. 72 perc folyamatos foci a tűző napon, egy cserével (köztük három sérülttel) megpecsételte a sorsunkat. Ugyan még odaálltunk és farkas(tomi)szemet néztünk a háromszoros idei kupagyőztessel, de ez a mérkőzés már akkor eldőlt, mielőtt odaálltunk volna a kezdőkörbe… Összességében ennyire tellett a csapattól, ott voltunk, játszottunk egyet, és szereztünk 5 bajnoki pontot…"