Magyarország
angol
osztrák
román
lengyel
Bulgária
Egyesült Királyság
Németország
Oroszország
Szerbia
Hírek
Hírek, aktualitások, mérkőzés beszámolók a Grundfocin
2010-09-09 - Grundfoci hírek
Hektikus körülmények, meglepetések, Igénytelenek siker
Igen, elismerem, valóban gusztustalanul divatosan bulvárosra sikeredett a főcím. Pedig túlzás nélkül állítom: nem túlzok! Pénteken még abban a tudatban éltem, másnap normális focikupában lesz részem. Tévedtem…
Az idei 16. kupaforduló végeredménye:
A győztes csapat tagjai: Kócsó Sándor, Wéber Zoltán, Horváth István, Terray László, Terray András, Hajnal Péter és Vilics Árpád
Gólkirály: Muhi András (Romario és a Varázslók)
Legjobb kapus: Szabó Gábor (Romario és a Varázslók)
Fair Play-Díj: Haló Kélem
A Budapesti Amatőr Futsal Liga következő tornájának időpontja és helyszíne: 2010. szeptember 18., szombat, 9 óra, Budapest XIII, Fáy u. 58., Vasas Sportcentrum.
Szeretettel várjuk minden amatőr csapat jelentkezését!
Egy sokat tapasztalt, elborult agyú hollywoodi forgatókönyvíró is elégedett arckifejezéssel csettintett volna, ha egy olyan szürrealisztikus, a hihetőség határán lavírozó élethelyzetet produkál, mint tették ezt velünk azok a főcímben hektikus jelzővel illetett bizonyos körülmények. Miközben szombat reggel kilenckor ott álltam a sorsolásra összesereglett csapatkapitányok gyűrűjében, arra gondoltam, milyen jó, hogy esetenkénti rémálmaim során ehhez fogható szituációval még nyomaiban sem találkoztam. De miért tettem volna? Ennyire valószínűtlen marhaságot álmodni sem lehet.
Az ősz legelső hétvégi napjának délelőttjén - úgy százan -, focizni gyűltünk össze a Vasas SC angyalföldi műfüvesén. Annak rendje és módja szerint mindenki időben megjelent, kivéve a mélyen tisztelt játékvezetői kart. Mint ahogy az elmúlt három év során mindannyiszor, ezúttal is rendeltünk belőlük négyet. Méghozzá a legjobb fajtából, csak hát történetesen el lettünk felejtve. Persze megértek én mindent, és nem is akarok beleokoskodni a tisztelt sporttársak diszponálásába, viszont azért jó lenne, ha picit komolyabban vennék dolgukat. Ha másért nem, legalább azért, mert mi sem puszta jókívánságokkal és üres köszönömökkel tömjük ki zsebüket, hanem fizetünk. Nem is keveset...
Sűrű bocsánatkéréseket persze kaptam, de olyat ember még nem látott játékot vezetni. Amikor sorsolásra hívtam a csapatkapitányokat viszont biztos voltam benne, át fogjuk hidalni a malőrt. Lesz kupa, jó mérkőzésekkel, "felszentelt" bírók nélkül is! Lényegében ezen az esőáztatta szombat reggelen "érett be" az együtt eltöltött három év és 46 torna. Egy olyan erős, összetartó közeg kovácsolódott össze, ami éles körülmények között is jelesre vizsgázott.…
A megoldás adta magát. A nevezési díjakból lefaragtuk a bírók honoráriumát, illetve minden olyan csapat, amelyik aktuálisan pihent, adott egy önkéntes játékvezetőt. A további konfliktusokat elkerülendő, persze nem saját csoportjukban ténykedtek. Ami számomra öröm, egyik frissiben kinevezett sporinak sem harapták át a torkát. Még akkor sem, ha a megfelelő számú síp (mert hát a fene sem készült ilyennel) és a játékvezetői rutin hiánya miatt, egy-két ítélet nem nyerte el mindenki osztatlan tetszését. Akik bátrak voltak és bevállalták, most a saját bőrükön érezhették a játékvezető felelősségét és terhét. Hozzáteszem, nem kevés önkritikus megjegyzést hallottam…
Ennyi bevezető után dióhéjban essék néhány szó magáról a helyenként hideg záporral sújtott "kalandtornáról" is. A mezőnyben ezúttal két újoncot avattunk, habár mindkettőből ismerős arcok köszöntek vissza. Erdei Gábor (Dream Team) néhány héttel korábban még az Ászok kapuját védte, míg kollégája Farkas Tamás (Zsugabubus) Hingyi Gáborral egyetemben a Napredak színeiben jeleskedett. A sok kis esélyes között azért akadtak igazi nagyágyúk is. Mint például a 22 Steps távollétét kihasználni szándékozó Igénytelenek, az utóbbi két kupán igen impresszív benyomást keltő Romario és a Varázslók, illetve a legutóbbi "botlását" feledtetni kívánó Kamino.hu.
A rendhagyó, sorsolással egybekötött eligazítás után az alábbi csoportbeosztással számolhattak az érintettek : A-pálya – Romario és a Varázslók, Budai Ászok, H1N1; B-pálya – Napredak, Zsugabubus, Focisokk; C-pálya: Igénytelenek, Kamino.hu, No Grazie és D-pálya – Haló Kélem, Dream Team, Buxy Team.
Az első csoportban a két komplett sorral érkező (!!!) Romario nem bízott semmit sem a véletlenre, és kilencnullás összeredménnyel vette az első akadályt. A jobbik vigaszágas helyért dúló csatát a két „sztepszessel” (Karaszek Tamás és Karda Szabolcs) kiegészült H1N1 nyerte. Góllövők: egy-egy találattal Karaszek és a Szatmári testvérek. Aki szereti a vicces dolgokat annak egy újabb adalék: két évvel ezelőtt valamennyien az Ászok játékosai voltak…
A B-pálya első párharca a Napredak és az onnan kiszakadt „rebellis zsugások” kontaktját hozta. A tavalyi bajnok számára elgondolkodtató, a meccs egyetlen gólját a Nápolyi kapitánya, Dobos Krisztián lőtte. Mint ahogy az is – remélem ezzel nem árulok el nagy titkot -, hogy a vigaszágon esett következő (egyben utolsó) napredakos találatot ugyancsak egy nápolyis „kölcsönjátékos”, Boda Zoltán könyvelhette el magának. A nyitókör után egy szemet gyönyörködtető körbeverési hullám sokkolta mindazokat, akik nem feltétlen hívei a szombat reggeli izgalmaknak. Előbb a Zsugabubus "lépte le" a szakavatott védőit ezúttal nélkülöző Focisokk-at, majd a pályán maradt vecsésiek a Napredakot. Gólarányt tekintve a Focisokk állt legjobban. Ők a legjobb nyolc közé kerültek, a többiek pedig mentek a "lutriágra".
A C-pályán olyan ütős kis mezőny jött össze, hogy alattuk az esőáztatta műfű majdhogynem parázslott. A várakozások alapján az első derbi szereposztása lehetett volna akár a döntőé is. Igénytelenek vs. Kamino. Milyen meccs! ... Hát egy elég egyoldalú 5-2-es, ami ebben a kontextusban kissé meglepő. A vesztes maradt a pályán, és ha nehezen is, de legyűrte a No Graziét. Ugyanezt tette két fertályórával később az Igénytelenek is, megváltva ezzel középdöntős helyjegyét.
A legtávolabbi pályán (persze, hogy azt honnan nézzük megítélés kérdése) kicsit nyugodtabb helyzet alakult ki. A Dream Team talán túlságosan is megilletődve érkezett közénk, esélyt adva ezzel a mezőny két junior csapatának. A fiatalok élve a csúszós talaj, illetve az életkorukból fakadó lendület adta lehetőségekkel, bedarálták ellenfelüket. Kettejük sorsdöntő összecsapására stílszerűen a harmadik körben került sor. A Haló Kélem csakúgy, mint a Dream Team ellen, ezúttal is 3-2-re nyert.
A vigaszágat néhány gondolattal korábban lutriágnak aposztrofáltam, ami esetünkben ne véletlen, hiszen jelen kör négy mérkőzéséből három eldöntetlen eredménnyel zárult. A poéngyilkos a Budai Ászok lett, akik a sorsnak fittyet hányva, 2-1-el küldték haza az egyébként mindvégig jól focizó Zsugabubust. Formabontó hozzáállásuk nem maradt megtorlatlan, a következő körben büntetőpárbaj okán estek ki. De nézzük az egálokat: H1N1 – Napredak 1-1, Buxy Team – No Grazie 4-4, és a nap szenzációja: az addig pontnélküli, csoportkörében mindkét junior ellenfelétől vereséget szenvedő Dream Team 3-3-at játszott a Kaminóval. Ráadásul a büntetők után ki is ejtette!
Nem akarom szegény Pinkóczi Tibi barátomnak osztani az észt, de ez a Kamino nem az, amit tavaly, tavalyelőtt megszoktunk. Komoly hiányérzet-félém van velük szemben. Ugyanazt láttam, amit legutóbbi fellépésük alkalmával: kiélezett szituációban elfelejtettek csapatként funkcionálni. Néhány játékos valósággal megszakad a pályán (hogy nevet is említsek, például a torna során négy gólig jutó Tar Krisztián), míg mások primadonnaként esnek, kelnek, panaszkodnak, veszekednek. Tibi azzal vált el tőlem, hogy csalódott, mert ebben a mezőnyben az Igényteleneken kívül nem akadt komoly ellenfél. Ezzel viszont vitába szállnék. Az, hogy a Liga nevében ott díszeleg az „amatőr” szó, nem jelenti feltétlen azt, hogy kétballábas számkivetettek gyülekezete lenne. A rendszeres foci az elmúlt években egyre harcedzettebbé tett focistát, csapatot egyaránt. Már nincsenek akkora tudásbeli különbségek, amilyenek korábban jellemezték a mezőnyt. Nem azt mondom, hogy teljesen borult a papírforma, de olykor-olykor a "kicsik" is képesek elkapni a fonalat. Fegyverük jobbára a szervezett védekezésben és a kontrákban rejlik. Na meg pesze a feltétlen győzniakarásban.
Sokan estek már bele abba a hibába, hogy a kupakészletért cserébe lejönnek ide egy kicsit focizgatni. Ne feledjük, érték már kellemetlen meglepetések a bajnokság regnáló éllovasait is. De egykoron a Fehér Ház, a BB Form vagy a Felvidék is „verhetetlen” ellenfelek voltak. Most sem rosszak, csak elkezdtek felkapaszkodni hozzájuk a többiek. Jelen torna előtt elmondtam minden egyes érintettnek, nem lesznek világverő csapatok. Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem kell felkészülni, vagy esetleg nem megfelelő komolysággal kezelni a helyzetet. Úgy érzem, a Kamino is ebbe a hibába esett bele! Még akkor is, ha egyénileg képzettebbek, mint az áltag. A foci viszont csapatsport. Azért tartottam fontosnak ezt a kis kitérőt, mert elég csalódottan távoztak. Revansot viszont csak akkor kaphatnak, ha bebizonyítják, ez a fiaskó kizárólag a véletlen műve lehetett! Nem nekem, hanem saját maguknak...
A vigaszágról az Ászok és a Dream Team mellett a H1N1, valamint a No Grazie ment tovább. Ha a száraz tényeket nézzük nem is mentek, hanem rohantak, egyesesen a korábbi csoportelsők karmaiba. Merthogy egyikük sem élte meg az elődöntőt. Akik büntetőpárbajt nyerve kaptak ide bebocsájtást, azok rendes játékidőben estek ki. Aki nyert meccsel érkezett (jelesül az Ászok), annak most a hatosok jelentették a vesztét. A nap legnagyobb arányú győzelme is ekkor született. A Romario 9-1-re verte a Kaminót annuláló Dream Teamet.
Az elődöntők idejére végleg elállt az eső, és ha a meleg nem is, de a papírforma megérkezett. A Romario a Focisokk, az Igénytelenek pedig a kupás történelme legnagyobb sikerét elkönyvelő Haló Kélemet kapta. Maradjunk annyiban, az esélyesek sokat lőttek, és keveset kaptak. Ez viszont az erőviszonyok ismeretében két rendkívül izgalmas helyosztó esélyével kecsegtetett. Újdonsült kollegámmal, Farkas Tomival akkor már pontosan nem is tudom hányadik meccsünket vezettük. Kész szerencse, hogy idejekorán kiesett a Zsugabubus...
A bronzmeccsre alaposan rápihentek a csapatok, ugyanis utolsó 2x12 peres fellépésüket komoly akarás, elszántság és küzdelem jellemezte. Ennek megfelelően talán mondanom sem kell, 2-2-es döntetlennel zárult a mérkőzés. És beigazolódott az is, miszerint ezen a napon egy csapat csak egy büntetőpárbajt nyerhet. A Haló Kélem ezt már korábban abszolválta (az Ászok ellen), így most a Focisokk következett. Persze a juniorok kiváló teljesítménye sem maradt viszonzatlan, a Fair Play-Díj hozzájuk vándorolt.
A döntő irama még engem is alaposan meglepett. Mindkét fél győzni jött, és ezt már a meccs elején tudatosították is egymással. A tét súlya ellenére mindvégig sportszerű találkozó akár más képet is mutathatott volna, ha a Romariót nem húzza a még LSE BP-s korszakából rajta ragadt átok, miszerint a döntőben valamiért nem megy úgy, ahogy kellene. Most is kaptak egy viszonylag gyors gólt, aztán rohanhattak. Az Igénytelenek pedig sündisznóállásából néha ki-kitámadgatva lekontrázta őket. A torna során addig mindössze két gólt kaptak, most pedig kettő ellenében négyet. Mindezek dacára az egyéni címek ezúttal is a Romario mágusait illették. A kupa gólkirálya Muhi András, legjobb kapusa - mint három hete -, ezúttal is Szabó Gábor lett. A sok elveszített döntő után a vörösök visszakapaszkodtak a csúcsra, ezzel eddigi legkaotikusabb kupánk győzelmi serlege az Igénytelenek csapatához vándorolt.
A bajnokság szempontjából erősen hírértékű, hogy az Igénytelenek idei második győzelmével beérte a szabadnapos 22 Steps-t. Megelőzni viszont nem tudta, mert a zöldeknél három győzelemmel több lapul a tarsolyban. A csoportmeccseken szenvedő Ászok ugyancsak jókor kapott észbe, és ötödik helyével a tavalyi bajnok Napredakot letessékelte a dobogó harmadik fokáról. De nem ülhetnek zsebretett kézzel, mert a nagy számok törvénye alapján már időszerű, hogy a Napredak is kikecmereg a hullámvölgyből, ráadásul ott liheg nyakukban a „mínuszolási határon” belül álló Focisokk is.
Ami még mindenképpen idekívánkozik: köszönöm a csapatok és játékosaik fantasztikus hozzáállását. Nemkülönben az alkalmi sípmesterek (már akinek közülük egyáltalán jutott ilyen segédeszköz): Farkas Tamás (Zsugabubus), Kiss Zalán (Napredak), Pintér László és Csorba János (FC Focisokk), Erdei Gábor (Dream Team), Csapó István (Buxy Team), Pénzes Sándor (H1N1), Merczi Iván és Kroboth Jenő (Haló Kélem), Horváth István és Wéber Zoltán (Igénytelenek), Pinkóczi Tibor (Kamino.hu) valamint Muhi András (Romario) kiváló ténykedését. Folytatás szeptember 18-án. Aki ott akar lenni, ne felejtse el azt időben jelezni!
Az ősz legelső hétvégi napjának délelőttjén - úgy százan -, focizni gyűltünk össze a Vasas SC angyalföldi műfüvesén. Annak rendje és módja szerint mindenki időben megjelent, kivéve a mélyen tisztelt játékvezetői kart. Mint ahogy az elmúlt három év során mindannyiszor, ezúttal is rendeltünk belőlük négyet. Méghozzá a legjobb fajtából, csak hát történetesen el lettünk felejtve. Persze megértek én mindent, és nem is akarok beleokoskodni a tisztelt sporttársak diszponálásába, viszont azért jó lenne, ha picit komolyabban vennék dolgukat. Ha másért nem, legalább azért, mert mi sem puszta jókívánságokkal és üres köszönömökkel tömjük ki zsebüket, hanem fizetünk. Nem is keveset...
Sűrű bocsánatkéréseket persze kaptam, de olyat ember még nem látott játékot vezetni. Amikor sorsolásra hívtam a csapatkapitányokat viszont biztos voltam benne, át fogjuk hidalni a malőrt. Lesz kupa, jó mérkőzésekkel, "felszentelt" bírók nélkül is! Lényegében ezen az esőáztatta szombat reggelen "érett be" az együtt eltöltött három év és 46 torna. Egy olyan erős, összetartó közeg kovácsolódott össze, ami éles körülmények között is jelesre vizsgázott.…
A megoldás adta magát. A nevezési díjakból lefaragtuk a bírók honoráriumát, illetve minden olyan csapat, amelyik aktuálisan pihent, adott egy önkéntes játékvezetőt. A további konfliktusokat elkerülendő, persze nem saját csoportjukban ténykedtek. Ami számomra öröm, egyik frissiben kinevezett sporinak sem harapták át a torkát. Még akkor sem, ha a megfelelő számú síp (mert hát a fene sem készült ilyennel) és a játékvezetői rutin hiánya miatt, egy-két ítélet nem nyerte el mindenki osztatlan tetszését. Akik bátrak voltak és bevállalták, most a saját bőrükön érezhették a játékvezető felelősségét és terhét. Hozzáteszem, nem kevés önkritikus megjegyzést hallottam…
Ennyi bevezető után dióhéjban essék néhány szó magáról a helyenként hideg záporral sújtott "kalandtornáról" is. A mezőnyben ezúttal két újoncot avattunk, habár mindkettőből ismerős arcok köszöntek vissza. Erdei Gábor (Dream Team) néhány héttel korábban még az Ászok kapuját védte, míg kollégája Farkas Tamás (Zsugabubus) Hingyi Gáborral egyetemben a Napredak színeiben jeleskedett. A sok kis esélyes között azért akadtak igazi nagyágyúk is. Mint például a 22 Steps távollétét kihasználni szándékozó Igénytelenek, az utóbbi két kupán igen impresszív benyomást keltő Romario és a Varázslók, illetve a legutóbbi "botlását" feledtetni kívánó Kamino.hu.
A rendhagyó, sorsolással egybekötött eligazítás után az alábbi csoportbeosztással számolhattak az érintettek : A-pálya – Romario és a Varázslók, Budai Ászok, H1N1; B-pálya – Napredak, Zsugabubus, Focisokk; C-pálya: Igénytelenek, Kamino.hu, No Grazie és D-pálya – Haló Kélem, Dream Team, Buxy Team.
Az első csoportban a két komplett sorral érkező (!!!) Romario nem bízott semmit sem a véletlenre, és kilencnullás összeredménnyel vette az első akadályt. A jobbik vigaszágas helyért dúló csatát a két „sztepszessel” (Karaszek Tamás és Karda Szabolcs) kiegészült H1N1 nyerte. Góllövők: egy-egy találattal Karaszek és a Szatmári testvérek. Aki szereti a vicces dolgokat annak egy újabb adalék: két évvel ezelőtt valamennyien az Ászok játékosai voltak…
A B-pálya első párharca a Napredak és az onnan kiszakadt „rebellis zsugások” kontaktját hozta. A tavalyi bajnok számára elgondolkodtató, a meccs egyetlen gólját a Nápolyi kapitánya, Dobos Krisztián lőtte. Mint ahogy az is – remélem ezzel nem árulok el nagy titkot -, hogy a vigaszágon esett következő (egyben utolsó) napredakos találatot ugyancsak egy nápolyis „kölcsönjátékos”, Boda Zoltán könyvelhette el magának. A nyitókör után egy szemet gyönyörködtető körbeverési hullám sokkolta mindazokat, akik nem feltétlen hívei a szombat reggeli izgalmaknak. Előbb a Zsugabubus "lépte le" a szakavatott védőit ezúttal nélkülöző Focisokk-at, majd a pályán maradt vecsésiek a Napredakot. Gólarányt tekintve a Focisokk állt legjobban. Ők a legjobb nyolc közé kerültek, a többiek pedig mentek a "lutriágra".
A C-pályán olyan ütős kis mezőny jött össze, hogy alattuk az esőáztatta műfű majdhogynem parázslott. A várakozások alapján az első derbi szereposztása lehetett volna akár a döntőé is. Igénytelenek vs. Kamino. Milyen meccs! ... Hát egy elég egyoldalú 5-2-es, ami ebben a kontextusban kissé meglepő. A vesztes maradt a pályán, és ha nehezen is, de legyűrte a No Graziét. Ugyanezt tette két fertályórával később az Igénytelenek is, megváltva ezzel középdöntős helyjegyét.
A legtávolabbi pályán (persze, hogy azt honnan nézzük megítélés kérdése) kicsit nyugodtabb helyzet alakult ki. A Dream Team talán túlságosan is megilletődve érkezett közénk, esélyt adva ezzel a mezőny két junior csapatának. A fiatalok élve a csúszós talaj, illetve az életkorukból fakadó lendület adta lehetőségekkel, bedarálták ellenfelüket. Kettejük sorsdöntő összecsapására stílszerűen a harmadik körben került sor. A Haló Kélem csakúgy, mint a Dream Team ellen, ezúttal is 3-2-re nyert.
A vigaszágat néhány gondolattal korábban lutriágnak aposztrofáltam, ami esetünkben ne véletlen, hiszen jelen kör négy mérkőzéséből három eldöntetlen eredménnyel zárult. A poéngyilkos a Budai Ászok lett, akik a sorsnak fittyet hányva, 2-1-el küldték haza az egyébként mindvégig jól focizó Zsugabubust. Formabontó hozzáállásuk nem maradt megtorlatlan, a következő körben büntetőpárbaj okán estek ki. De nézzük az egálokat: H1N1 – Napredak 1-1, Buxy Team – No Grazie 4-4, és a nap szenzációja: az addig pontnélküli, csoportkörében mindkét junior ellenfelétől vereséget szenvedő Dream Team 3-3-at játszott a Kaminóval. Ráadásul a büntetők után ki is ejtette!
Nem akarom szegény Pinkóczi Tibi barátomnak osztani az észt, de ez a Kamino nem az, amit tavaly, tavalyelőtt megszoktunk. Komoly hiányérzet-félém van velük szemben. Ugyanazt láttam, amit legutóbbi fellépésük alkalmával: kiélezett szituációban elfelejtettek csapatként funkcionálni. Néhány játékos valósággal megszakad a pályán (hogy nevet is említsek, például a torna során négy gólig jutó Tar Krisztián), míg mások primadonnaként esnek, kelnek, panaszkodnak, veszekednek. Tibi azzal vált el tőlem, hogy csalódott, mert ebben a mezőnyben az Igényteleneken kívül nem akadt komoly ellenfél. Ezzel viszont vitába szállnék. Az, hogy a Liga nevében ott díszeleg az „amatőr” szó, nem jelenti feltétlen azt, hogy kétballábas számkivetettek gyülekezete lenne. A rendszeres foci az elmúlt években egyre harcedzettebbé tett focistát, csapatot egyaránt. Már nincsenek akkora tudásbeli különbségek, amilyenek korábban jellemezték a mezőnyt. Nem azt mondom, hogy teljesen borult a papírforma, de olykor-olykor a "kicsik" is képesek elkapni a fonalat. Fegyverük jobbára a szervezett védekezésben és a kontrákban rejlik. Na meg pesze a feltétlen győzniakarásban.
Sokan estek már bele abba a hibába, hogy a kupakészletért cserébe lejönnek ide egy kicsit focizgatni. Ne feledjük, érték már kellemetlen meglepetések a bajnokság regnáló éllovasait is. De egykoron a Fehér Ház, a BB Form vagy a Felvidék is „verhetetlen” ellenfelek voltak. Most sem rosszak, csak elkezdtek felkapaszkodni hozzájuk a többiek. Jelen torna előtt elmondtam minden egyes érintettnek, nem lesznek világverő csapatok. Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem kell felkészülni, vagy esetleg nem megfelelő komolysággal kezelni a helyzetet. Úgy érzem, a Kamino is ebbe a hibába esett bele! Még akkor is, ha egyénileg képzettebbek, mint az áltag. A foci viszont csapatsport. Azért tartottam fontosnak ezt a kis kitérőt, mert elég csalódottan távoztak. Revansot viszont csak akkor kaphatnak, ha bebizonyítják, ez a fiaskó kizárólag a véletlen műve lehetett! Nem nekem, hanem saját maguknak...
A vigaszágról az Ászok és a Dream Team mellett a H1N1, valamint a No Grazie ment tovább. Ha a száraz tényeket nézzük nem is mentek, hanem rohantak, egyesesen a korábbi csoportelsők karmaiba. Merthogy egyikük sem élte meg az elődöntőt. Akik büntetőpárbajt nyerve kaptak ide bebocsájtást, azok rendes játékidőben estek ki. Aki nyert meccsel érkezett (jelesül az Ászok), annak most a hatosok jelentették a vesztét. A nap legnagyobb arányú győzelme is ekkor született. A Romario 9-1-re verte a Kaminót annuláló Dream Teamet.
Az elődöntők idejére végleg elállt az eső, és ha a meleg nem is, de a papírforma megérkezett. A Romario a Focisokk, az Igénytelenek pedig a kupás történelme legnagyobb sikerét elkönyvelő Haló Kélemet kapta. Maradjunk annyiban, az esélyesek sokat lőttek, és keveset kaptak. Ez viszont az erőviszonyok ismeretében két rendkívül izgalmas helyosztó esélyével kecsegtetett. Újdonsült kollegámmal, Farkas Tomival akkor már pontosan nem is tudom hányadik meccsünket vezettük. Kész szerencse, hogy idejekorán kiesett a Zsugabubus...
A bronzmeccsre alaposan rápihentek a csapatok, ugyanis utolsó 2x12 peres fellépésüket komoly akarás, elszántság és küzdelem jellemezte. Ennek megfelelően talán mondanom sem kell, 2-2-es döntetlennel zárult a mérkőzés. És beigazolódott az is, miszerint ezen a napon egy csapat csak egy büntetőpárbajt nyerhet. A Haló Kélem ezt már korábban abszolválta (az Ászok ellen), így most a Focisokk következett. Persze a juniorok kiváló teljesítménye sem maradt viszonzatlan, a Fair Play-Díj hozzájuk vándorolt.
A döntő irama még engem is alaposan meglepett. Mindkét fél győzni jött, és ezt már a meccs elején tudatosították is egymással. A tét súlya ellenére mindvégig sportszerű találkozó akár más képet is mutathatott volna, ha a Romariót nem húzza a még LSE BP-s korszakából rajta ragadt átok, miszerint a döntőben valamiért nem megy úgy, ahogy kellene. Most is kaptak egy viszonylag gyors gólt, aztán rohanhattak. Az Igénytelenek pedig sündisznóállásából néha ki-kitámadgatva lekontrázta őket. A torna során addig mindössze két gólt kaptak, most pedig kettő ellenében négyet. Mindezek dacára az egyéni címek ezúttal is a Romario mágusait illették. A kupa gólkirálya Muhi András, legjobb kapusa - mint három hete -, ezúttal is Szabó Gábor lett. A sok elveszített döntő után a vörösök visszakapaszkodtak a csúcsra, ezzel eddigi legkaotikusabb kupánk győzelmi serlege az Igénytelenek csapatához vándorolt.
A bajnokság szempontjából erősen hírértékű, hogy az Igénytelenek idei második győzelmével beérte a szabadnapos 22 Steps-t. Megelőzni viszont nem tudta, mert a zöldeknél három győzelemmel több lapul a tarsolyban. A csoportmeccseken szenvedő Ászok ugyancsak jókor kapott észbe, és ötödik helyével a tavalyi bajnok Napredakot letessékelte a dobogó harmadik fokáról. De nem ülhetnek zsebretett kézzel, mert a nagy számok törvénye alapján már időszerű, hogy a Napredak is kikecmereg a hullámvölgyből, ráadásul ott liheg nyakukban a „mínuszolási határon” belül álló Focisokk is.
Ami még mindenképpen idekívánkozik: köszönöm a csapatok és játékosaik fantasztikus hozzáállását. Nemkülönben az alkalmi sípmesterek (már akinek közülük egyáltalán jutott ilyen segédeszköz): Farkas Tamás (Zsugabubus), Kiss Zalán (Napredak), Pintér László és Csorba János (FC Focisokk), Erdei Gábor (Dream Team), Csapó István (Buxy Team), Pénzes Sándor (H1N1), Merczi Iván és Kroboth Jenő (Haló Kélem), Horváth István és Wéber Zoltán (Igénytelenek), Pinkóczi Tibor (Kamino.hu) valamint Muhi András (Romario) kiváló ténykedését. Folytatás szeptember 18-án. Aki ott akar lenni, ne felejtse el azt időben jelezni!
Az idei 16. kupaforduló végeredménye:
|
|
|
Mcs
|
Gy
|
D
|
V
|
Lg
|
Kg
|
Pont
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1.
|
IGÉNYTELENEK
|
5
|
5
|
-
|
-
|
22
|
8
|
12
|
|
2.
|
ROMARIO ÉS A VARÁZSLÓK
|
5
|
4
|
-
|
1
|
26
|
6
|
11
|
|
3.
|
FC FOCISOKK
|
5
|
2
|
1
|
2
|
10
|
12
|
10
|
|
4.
|
HALÓ KÉLEM
|
5
|
2
|
2
|
1
|
11
|
14
|
9
|
|
5.
|
BUDAI ÁSZOK FC
|
4
|
1
|
1
|
2
|
3
|
8
|
8
|
|
6.
|
H1N1
|
4
|
1
|
1
|
2
|
4
|
10
|
7
|
|
7.
|
NO GRAZIE
|
4
|
-
|
1
|
3
|
9
|
13
|
6
|
|
8.
|
DREAM TEAM
|
4
|
-
|
1
|
3
|
6
|
16
|
5
|
|
9.
|
BUXY TEAM
|
3
|
1
|
1
|
1
|
7
|
7
|
4
|
|
10.
|
KAMINO.HU
|
3
|
1
|
1
|
1
|
9
|
10
|
3
|
|
11.
|
NAPREDAK
|
3
|
1
|
1
|
1
|
2
|
5
|
2
|
|
12.
|
ZSUGABUBUS
|
3
|
1
|
-
|
2
|
4
|
4
|
1
|
A győztes csapat tagjai: Kócsó Sándor, Wéber Zoltán, Horváth István, Terray László, Terray András, Hajnal Péter és Vilics Árpád
Gólkirály: Muhi András (Romario és a Varázslók)
Legjobb kapus: Szabó Gábor (Romario és a Varázslók)
Fair Play-Díj: Haló Kélem
A Budapesti Amatőr Futsal Liga következő tornájának időpontja és helyszíne: 2010. szeptember 18., szombat, 9 óra, Budapest XIII, Fáy u. 58., Vasas Sportcentrum.
Szeretettel várjuk minden amatőr csapat jelentkezését!
Érdeklődni az info@futsalkupa.hu e-mail címen, illetve a 20/532-0580-as telefonszámon tudtok...
.
Galéria
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
