November 21-el az idei szezon utolsó őszi állomásához érkeztünk. A jelentkezők számával hála Isten különösebb gond nem volt, az adott szó érvényességével annál inkább. Történetesen az jelentette a problémát, hogy hiába nevezett 16 gárda, végül csak 14 jelent meg. Számomra ez azért kínos, mert a hét közepén, jómagam tettem lapátra két újabb nevezőt. A Felvidék csapatkapitánya a kupa reggelén jelezte, gond van, mert végigsöpört játékosai nagy részén az influenza. Mindössze négyen lettek volna, ebből az egyik illető 39 fokos láza lévén csak olyan "bemutató" jelleggel. A másik hiányzó egy kispesti illetőségű utánpótláskorú alakulat. Nos róluk az égvilágon semmit sem tudok. A kupa hetén több alkalommal is kerestek... Tudom, Budapest egy gigantikus metropolisz. Gondolom eltévedtek, sőt a nagy ijedtségben elkavarták valahova a telefonszámomat is.

Az általános vírus hiszti ellenére a többiek dicséretes módon megjelentek. Az előző kupa mezőnyéből a már említett Felvidék mellett kiesett a BSC FC, a Kamino.hu, a Józsaváros és a Partner Cable (3 közülük idén már nyert tornát!!!), visszatért viszont köreinkbe a B-csapat, az Ágyúsokk és a Csakatrick. Ez utóbbiaknak személy szerint azért is örültem, mert átlagéletkor tekintetében így az utánpótlás-korosztály két újabb alakulattal képviseltette magát. Mondjuk a Csakatrick esetében azért ez bevallom, kicsit sántít, mert szükséges létszámú önerő hiányában a White Alders segítségével tudtak csak kellő számban pályára lépni. Tóth Laci így e jeles napon a Csakatrick színeiben szállította góljait. Csendben hozzáteszem, ha három aznapi találatát az Alders színeiben lövi, akár másképp is alakulhatott volna a torna végeredménye.

A két csapat hiánya kissé átrendezte a sorokat. Az A és B pályán oda-visszavágós alapon 3-3, míg a C-n és a D-n normál felállásban 4-4 csapat került össze egymással. A legnagyobb malac a listavezető Napredaknak jutott, a vakszerencse ugyanis a két junior mellé rendelte őket. Mivel 17 rúgott gól ellenében a négy selejtező során egyet sem kaptak, a csoportelsőség számukra egy pillanatig sem forgott veszélyben. Amekkora mázlijuk volt nekik, ugyanakkora pechhel küszködött az Ágyúsokk FC. Hiába vezettek a Csakatrick ellen, végül mindkét alkalommal 4-3-as vereséget szenvedtek. A második továbbjutó hely sorsa ezzel el is dőlt.

A B pályán a Focisokk fej-fej mellett haladt a Fehér Házzal. Egymás elleni derbijeiket megosztott sikerrel teljesítették, a Budai Ászokon viszont ellenállás nélkül gázoltak át. Ember legyen a talpán, aki értelmes magyarázattal tud szolgálni az Ászok gyengélkedésével kapcsolatban. Egyszer szalad a szekér, aztán jön egy érthetetlen hullámvölgy. Pedig az alapok megvannak. Gyorsak, ügyesek, képzettek. Csak valahogy "csapatként" mostanság akadozik a gépezet. A csoport elején a pontok számát tekintve holtverseny alakult ki. A Fehér Ház mindössze egy Csókával volt jobb Pinyóék gárdájánál.

A C pálya ördöge ismételten összeterelte a Goal Zerót a regnáló kupagyőztes Igénytelenekkel. Hozzájuk csatlakozott a csere nélkül felálló 22 Steps és az előző torna emlékeitől mihamarabb szabadulni akaró White Alders. Az első csoportmeccs pikantériájához tartozik, hogy a bemelegítés során egy sunyi löket elvitte a Zero hálóőrének egyik hüvelykujját. Farkas Tomi az ügyből kifolyólag azóta egy rögzítő gipsz büszke tulajdonosa. Emellett lelkes fanatikus is. A kupát meglehetősen fájdalmas sérülése ellenére végigvédte, sőt csapata korai kiesése után nézőként maradt a hátralévő meccsekre is. A sors fintora, hogy két héttel ezelőtt a mentő kiérkezéséig ő istápolta a kéztörést szenvedő Varga Krisztiánt. Bulyovszky Balázs szintúgy egy kiváló ember, viszont ez az intermezzo lelkileg mégsem érintette meg túlságosan. Nyilván ennek tudható be, hogy a Zero - Alders derbi közepette Tamás barátunknak egymaga beszórt négy gólt. Egy ideig állt Bulyóék zászlaja a Steps ellen is, aztán Karáék megrázták magukat és megfordították a meccset.  Mivel mindketten alulmaradtak az Igénytelenekkel szemben, ámde hozták a Goal Zero elleni 2x12 percet, a 4-2-es Steps siker előre is vetítette a csoport végeredményének alakulását.

A D pályán történteket - aktív részesként - meglehetősen autentikusan vázolhatom. A Forza ezúttal is tartalékosan érkezett. Amikor Koch Jani kérésére magamra húztam a csapatéhoz hasonló színű  (ám de ezért mégis csak argentin) mezemet, annak tudatában tettem, hogy sok jóra ezúttal sem számíthatunk. Csere nélkül felállva bekerültünk a legkeményebb csoportba. A kört végül a Nápolyi maximális pontszámmal zárta, a második helyért viszont óriási csata folyt a B-csapat és a H1N1 között. Mivel az egymás elleni párharc 4-4-es eldöntetlen eredményt hozott, az döntött, ki veri meg jobban a jelen sorok írójával "megerősített" Forzát. Noha a két végeredményt számszakilag nem áll szándékomban leírni, ténykérdés, a H1N1 pusztító vírushoz méltóan, felettébb könyörtelennek bizonyult. Még úgy is, hogy kapusunk, Ujházi Józsi még a védhetetlent is töretlen elszántsággal próbálta hárítani.

A legjobb nyolc között érvényesült a papírforma. Mind a négy csoportelső továbbment! A Napredak 4-1-re verte a Focisokk-at, Csóka Jenő és barátai 6-2-re a Csakatricket, az Igénytelenek pedig 3-1-re a vírusgazdákat. A Nápolyi viszont a Steps ellenébe túlórázni kényszerült. 3-3 után jöttek a nap első hatosai, illetve egy végzetes Steps hiba.

Az elődöntőben a Hidvégi testvérek ismét farkasszemet néztek egymással. Kvázi ez egyik párost a Napredak - Igénytelenek kettős alkotta, míg a másikat értelemszerűen a Fehér Ház és a Nápolyi FC. Az utóbbi mérkőzés Dobos Krisztiánék megállíthatatlannak hitt menetelésének végét hozta. Az előbbi pedig majdhogynem egy matematikai fogalmat plántált be mindennapi életünkbe. Mégpedig a végtelen fogalmát. Mindkét kapus érintetlen hálóval nyugtázta a kötelező 24 percet, jöhettek a büntetők. És jöttek, jöttek, és jöttek, és valami valószínűtlen képet előrevetítve tulajdonképpen véget sem akartak érni. Ha az egyik csapat belőtte, a másik úgyszintén, ha kihagyta, akkor a másik is. Összesen 18 alkalommal kellett a hatosra tenni a lasztit, mire megszületett a döntés.

Mivel az Igénytelenek játékosai hagyták el szomorúbb arccal a pályát, elhatározták, kijavítják a hibát! Még se mondja senki, hogy nem bírnak normálisan hatost rúgni! Ennek szellemében 2-2-re alakították a Nápolyi elleni menetet, majd büntettek... Szerencsére nem minket, szétfagyott nézőket, hanem csak a feketéket, így elmaradt a maratoni végkifejlet.

A döntőnek két olyan csapat vágott neki, akik aznap immár 7. mérkőzésüket vívták. A Napredak elfáradt, a Fehér Ház pedig győzelmével bezsebelte idei 3-ik, összességében 4-ik Ligás tornaelsőségét. A kupa gólkirálya 15 találattal - a fene tudja vajon hanyadszorra  -  Csóka Jenő lett, legjobb kapusa a napredakos Demeter Márton - ő másodszorra -, míg a Fair Play Díj - először - a Goal Zerónak jutott.