Visszatérve a megszokott forgatókönyvhöz, az A csoport igazi elsőkörös rangadóval zárult. Carlos brazil-magyar-argentin vegyescsapata 4-3-ra múlta felül a Fehér Házat, bejutva ezzel a legjobb nyolc közé. Eggyel odébb az FC Focisokk rögtön dűlőre akarta vinni a dolgot. Kilencet zúztak be az újonc Goalbusters-nek, négyet pedig az előző tornákhoz képest meglehetősen tartalékos kerettel felálló Napredaknak. Ugyan a pirosak 10-1-es különbséggel hozták az ifik elleni meccset, de a vigaszágat már nem tudták elkerülni.

Míg a B pályán szenvedett az újonc, a C-n remekelt. A Dobos Krisztián és barátai által kreált Nápolyi FC-re ugyan dőreség felhúzni ezt a jelzőt, hiszen amellett, hogy elég ügyesen terelgették a lesztit, korábban itt-ott már láthattuk őket focizni. Jelesül az Utánaegysörben vagy éppen abban a Forzában, akiket most ellenfélként kaptak. És ha már megkapták őket, akkor gyorsan be is zsebelték a három pontot. Ugyancsak győztesként abszolválta a Forza elleni 2x12 percet a H1N1 is, és mivel a két forzaverő meccse döntetlent hozott, a jobb gólkülönbség lett hivatott eldönteni az első helyen továbbjutó személyét. Ez pedig a Nápolyinak kedvezett...

Mivel a "hideg" (?!) miatt a Goal Zeróból csak a csapatkapitány Farkas Tamás jelent meg, így a D pályán végül oda-visszavágós szisztéma alapján a Budai Ászok és a 22 Steps párharcára került sor. Pollák Viktor tavaly az Ászok színeiben lőtte a gólokat. Most is lőtt hármat, viszont ennek a sárga-kékek már annyira nem örültek. És mivel a visszavágó csak döntetlent hozott, maradt számukra a túlóra, vagyis a vigaszág.

Amikor beálltam focizni két pályával odébb, a döntőben még Carlos mesterhármasával 3-0-ra vezetett a névadó-szakedző csapata. Aztán a padlóról felállva Csóka Jenő is bekotort hármat, Bíró Sanyi kettőt, így fordult a kocka. A torna legjobb kapusának választott Mercz Bélának pedig innentől kezdve már senki nem tudta bevenni hálóját, így ez maradt a vége is. Fél éves pauza után a Fehér Ház győztesként emelhette magasba a legnagyobb trófeát.