A tavalyi bajnok újabb diadalának felvezetése mellett a cím egy másik fontos információt is tartalmaz. Egész pontosan azt, hogy mint az előző, jelen hétvége sem telt el foci nélkül. Ráadásul még a két forduló közötti rövidke időintervallum sem tépázta meg a sportolási kedvet. Olyannyira nem, hogy jelen megmérettetésre - rendhagyó módon –, megemeltük a nevezési limithatárt is. Ugyan a kezdés előtti utolsó fázisban még kissé hektikusan álltak a dolgok, de ami ebből a lényeg: a szombati rajta tizennégy csapatos mezőny verődött össze.

Mint ahogy ez lenni szokott voltak, akik elég tartalékosan érkeztek (White Alders, Felvidéki Sasok), de akadtak olyanok is, akik az optimálisnál véleményem szerint jóval bővebb kerettel tették ugyanezt. A nevezők összetétele jobbára megfelelt az általánosnak, mindemellett az újoncavatásról sem kellett lemondanunk. Nem is egyet avattunk, hanem mindjárt hármat. A GDF Futsalnak ugyan volt előzménye, hiszen a Mikulesz Zoltán által életre keltett csapat mintegy fele - még a Carlos Brazil Focisuli égisze alatt -, két évvel ezelőtt már letette nálunk névjegyét. Karajz Iván tavaly a H1N1 vendégjátékosaként ugyancsak betekintést nyerhetett köreinkbe, most saját alakulatával, a Kortárs Sporttársakkal érkezett. Ami lássuk be, impozáns névválasztás, számomra viszont mégis a harmadik újonc fantáziavilága vitte a prímet. Hosszú, helyenként igen rögös agymunka után végül megszületett az emberi elme kreatív szellemiségét jelző nagy mű: ők lettek az Újoncok...

Akik a helyszíni sorsolás rendezőelve alapján kortárs sporttársaikkal, az ugyancsak kortárs Háló Kélemmel, illetve a már inkább csak szellemiségében kortárs Napredakkal az A-csoportban kezdték meg aznapi működésüket. A C-pályára a GDF Futsal, a Budai Ászok, a Felvidéki Sasok és az idén nálunk először pályára merészkedő Egressy Team kapott beutalót. Maradt még két csoport: a B és a D, ahol kicsit változott a struktúra. Legfőképp azért, mert a másik két pályától eltérően itt 3-3 team várta a kilenc órai rajtot. Az előbbin a White Alders, a Focisokk és a Zsugabubus, míg a másikon az Igénytelenek, a Buxy valamint a H1N1.

Az A-csoportban az újoncok a bajnoki tabella két éllovasával szemben igen rögösen vették az első akadályt. A Napredak az Újoncokat, a Haló Kélem pedig a Sporttársakat verte négy góllal. A két vesztes csapat mérkőzéséből aztán az Újoncok kerültek ki eredményesebben, míg a győztesekéből a Háló Kélem. És mivel bombameglepetéssel a hátramaradt két találkozó egyike sem szolgáltatott, ezzel lényegében el is dőlt a két továbbjutó sorsa. Mondhatnánk zárszóként összefoglalva az is: a meccsrutin diadalt aratott a fiatalos lendület felett.

Az oda-visszavágós alapon működő B-jelzésű pályán a White Alders nem sok jóra számíthatott. Lévén, hogy öten, azaz csere nélkül vették fel a harcot a kupasorozat "leghajtósabb" csapatai közé tartozó Focisokkal és Zsugabubussal szemben. Jelen hipotézist igazolva a vecsésiektől mindkét alkalommal  simán ki is kaptak, viszont a Focisokk ellen mindvégig „pariban” lévő Zsugabubus bicskája beléjük tört! Ráadásul a White Alders 3-2-es első győztes meccse után a visszavágót sem adta döntetlen alá, így a Fosisokk mellett ők mentek tovább.

Ha a B-pálya viszonylag kiegyenlített arculatot festett, akkor jelzőkészleteim szinonímatárában vadul kell keresgetnem, mit is biggyesszek a C-re. Ha valaki azt mondta volna, hogy a végelszámolásnál három 6 pontos csapat lesz és egy nullás, bevallom furcsa tekintettel mértem volna végig az illetőt. De ha erre még azt is rávágja, hogy az egyébként kétszeres kupagyőztes, egy héttel ezelőtti döntős Felvidéki Sasok árválkodnak majd ott három vereséggel egy fia pont nélkül, normálisnak egész biztos nem nézem. Pedig így történt. Míg a többek a körbeverések okozta bonyodalmak közepette szorgosan számolgatták lőtt és kapott góljaik számát illetve különbségét, a bordómezesek szomorúan csomagolhattak. Számukra ezzel véget is ért a torna, csakúgy mint azé az alakulaté, aki utoljára verte még tavaly ősszel az Igényteleneket: az Egressy Teamé.

Ezen jeles esemény fonalán továbbhaladva, a nap szenzációja egyértelműen az Igénytelenek azóta tartó veretlenségi sorozatának megszakítása lett. Pedig számukra minden a lehető legoptimálisabban indult. Előbb 4-0 a Buxy Team, majd 3-0 a H1N1 ellen. Negyven mérkőzés vereség nélkül! Aztán a tudása legjavát magából kipréselő Buxy fegyelmezett játékával elvágta a fonalat, és pontot rakott egy fél éves menetelés végére. Bella Máté és Rónay Csaba találataival 3-2 a gimiseknek! A vörösök a H1N1 bánatára ugyan gyors revansot vettek, de ez már csak amolyan keserédes győzelemként került be a krónikába. A H1N1 szorult helyzetén az utolsó mérkőzés vajmi keveset változtatott, ennek ellenére azt komolyan vették, ami egy 2-2-es „x”-et jelentett a „bajnokölő” Buxyval szemben.

A középdöntő komoly fordulatot hozott. Ha mással nem, azzal, hogy valamennyi mérkőzés a lehető legsimább csapásirányt követte. Vagyis az egyik fél felettébb impresszíven játszott, míg a másik ahhoz képest, ahogy a csoportkörben azt korábban tette, borzasztóan sok hibával. A sors pikantériája, hogy éppen a legjobban "kitömött" White Alders teljesítménye mögött találhatunk erre elfogadható magyarázatot, hiszen számukra cserejátékos nélkül már az onnan való továbbjutás is komoly tettnek számított. Hogy mondandómba konkrét számadatokat is belecsempésszek, egy híján tizet kaptak a Háló Kélemtől, a Focisokk és a GDF Futsal négyet a Napredaktól illetve az Igénytelenektől, míg a Budai Ászok hármat a Buxytól.

Az elődöntőben végre a helyükre kerültek a dolgok, és mindkét találkozó a helyzet komolyságához méltó csatát hozott. A Háló Kélem – Buxy Team juniorrangadót a két házi gólkirály párharca határozta meg. A végeredményt tekintve mindenképp. Barabás Miklós egy góllal rúgott többet, mint Bella Máté, azaz 2-1 a Háló Kélem javára. Az Igénytelenek ugyan sokak mumusa, de nem a Napredaké. Fociztak már eleget ahhoz egymás ellen, hogy ne legyenek gátlásaik. Tehát érett a meglepetés, mert a Napredak valósággal kapujához szegezte a címvédőt. Viszont a futballt gólra játszák, és általában ami az egyik oldalon kimarad, a másikon bemegy. Egy gyors kontra, és Kócsó Sándor jól eltalált lökete „döntő” tényezőnek bizonyult.

A döntőre való asszociáció beteljesítése előtt persze még itt van nekünk a bronzmeccs, ami a múltban kutatva Buxy győzelmet kellett volna, hogy hozzon. A Napredak a kupa históriájának jelen állomását eddig rendre elbukta. Negyedik hely összesen hét alkalommal szerepelt a csapat neve mellett, míg harmadik egyetlen alkalommal sem! De csak eddig, mert most 3-0-al ezt simán "behúzták". 

A nap legfontosabb mérkőzése is három gólos különbséget hozott. A Háló Kélem fiataljainak ha a 6-3-at hallják, egy ideig egész biztos nem a nagy klasszikus londoni derbi képe fog felsejleni. Ha igen, akkor már felejtő fázisban lesznek, és túltették magukat egy fájdalmas vereségen. Az Igénytelenek tehát sebtében helyreállította majdhogynem megtépázott nimbuszát, behúzta idei harmadik – zsinórban begyűjtött - tornagyőzelmét.

A kupa gólkirálya a 14 találatig jutó listavezető Barabás, legjobb hálóőre Czeglédi Attila, míg Fair Play-díjasa a Buxy Team lett. A bajnokság élmezőnyét tabellán elfoglalt helyezésük tekintetében különösebb inzultus nem érte. Továbbra is a Háló Kélem áll az élen, a Napredak illetőleg a Buxy előtt, noha a regnáló bajnok kezdi utolérni őket. Hála a szábályrendszernek viszont most fellélegezhetnek, hiszen ha egy bizonyos csapat zsinórban kétszer nyer, annak ha hiánytalanul, időben összegyűlik a soron következő kupa mezőnye, egyet pihennie kell. Ez a kettő esetükben pedig már három. Tehát aki április 23-án szombaton kedvet érez rá, hogy egy 12 csapatos kupán alapozza meg a kimerítő húsvéti locsolkodás fáradalmait, ne tétovázzon!