2008. február 10-e, egy teljesen átlagos téli este volt. Esett a hó, és ahogy ilyenkor mindenki, én is arra vártam, hogy végre hazaérjek, és élvezzem a ház melegét. Nem is gondoltam volna, hogy ez egy egészen jeles dátum lesz sokunk életében... Gép bekapcs, gondoltam megnézzük a sporthíreket. Nemzeti Sport Online-ra fel, cikk elolvasva, de a végén megakadt a szemem egy hirdetésen: Grundfoci.hu. Vajon mi lehet ez? Nézzük meg... Szóval, kell alakítani egy csapatot, játszani, gyűjteni a pontokat, egész jól hangzik. Telefon fel, msn-re fel, majd ismerősöket végigkérdezgettem, hogy lenne -e kedvük (így lett csapattag többek között Kocsi Gergő, Nemény Vilmos, Kovács Róbert). Miután pozitív visszajelzéseket kaptam, gondoltam miért ne? Regisztráljuk be. Na de... mi legyen a csapat neve? Hmmm... jó kérdés... msn-en volt egy ismerősöm, aki akkor jelentkezett a csapatba, aztán később mégse jött, mondta legyünk White Power. Mivel ez nekem eléggé mosópor reklámosan hangzott, kicsit változtattam rajta, és most lepődjön meg mindenki: így lett csapatunk neve White Alders FC.

Ez volt 2008.02.10. Majd telt múlt az idő, néha felmentem a Grundfoci.hu-ra, és szedegettem az embereket. Így találtam rá például Müller Jánosra, vagy Németh Károlyra, akinek a neve szerintem a legtöbb embernek csak akkor mond valamit, ha azt mondom User.

Alakulgatott a csapat, de igazából meccset még nem játszottunk. Majd egy tavaszi délutánon csörög a telefon, éppen meló közben. Teljesen ismeretlen szám. Valami Kozelka Zsolt szólt bele, és nagyon kínosan éreztem magam, mert olyan barátságos hangon szólított meg, mintha 1000 éve ismernénk egymást. Aztán szép lassan kifejtette, hogy lenne egy kupa hétvégén, és van-e kedvünk indulni. Persze, hogy van, miért ne? Persze akiket hívtam a csapatba, azoknak a fele nem ért rá, nem volt kedve, stb. ... a szokásos indokok, amiket közel két és fél éves csapatkapitányságom alatt ezerszer hallottam vagy 50 embertől. De május 10-én ott voltunk a kupán. Viszont nem lett volna "normális", ha valaki még aznap reggel nem mondja le ... de ez már a múlt. Volt vagy 32 C, és csere nélkül játszottunk. Keretünk: Kovács – Kocsi, Nemény, Szeghy, Pál, Bulyo. Utólag megjegyezném, hogy egy teljesen átlagos kupa volt: játszottunk a kupagyőztessel, csere nélkül, volt akik nem jött el, és volt aki nem fizetett ... Ekkor még nem gondoltuk, hogy ezt a kirándulást még 39,5 kupa fogja követni (egyszer a Betlivel "összeolvadva" voltunk)...

Ma 2010. 07. 06. van. Nem esik a hó, és nem is nézek sporthíreket. A legutolsó cikket írom a White Alders FC csapatkapitányaként. Akik jobban ismerik a csapatot, azok tudják, hogy jutottunk el idáig, így ezt nem részletezném. Két és fél év hosszú idő, így kicsit vérzik a szívem. Lehetne visszaemlékezni a rossz emlékekre, de én csak a szépre fogok: az első győzelmünkre, amikor először bejutottunk a legjobb 4 közé, a dobogós helyezéseinkre, illetve az egész csapat büszke lehet az egyéni címekre is (gólkirály, legjobb kapus), ugyanis az nem egy ember érdeme, hanem a csapaté.

A legvégén pedig kiemelném azokat akiknek köszönettel tartozok. Ide tartoznak azok a csapattagok, akik számos mérkőzésen játszottak a White Alders FC-ben.

- Friedmann Uriel (37 meccs)
- Máté Dániel (15 meccs)
- Molnár Arnold (47 meccs)
- Molnár Dániel (90 meccs)
- Tóth Tamás (28 meccs)

Ők azok, akik sokat tettek azzal, hogy a csapat rendelkezésére álltak több mérkőzésen.

De kiemelnék egy másik kategóriát, akik meghatározó tagjai voltak, és próbálták segíteni a csapat fejlődését.

Kocsi Dániel (149 meccs)
A csapat legfiatalabb tagja volt. 14 évesen mutatkozott be az Alders-ben, és szép lassan állandó kerettaggá nőtte ki magát. Lelkesedését mutatja, ha kell védőként, ha kell támadóként játszott.

Kocsi Gergő (245 meccs)
A csapat legoszloposabb tagja. Ő játszott a legtöbb meccsen az Alders-ben. Csapatkapitány-helyettes, és amellett, hogy a legjobb védő volt, a támadásokat is nagyon jól kisegítette.

Kovács Róbert (185 meccs)
Emlékszem az első meccseire védőként, amikor 5 métert nem bírt lépni. Nem lett azóta sem egy Ronaldinho, de kitartásával példamutató lehet mindenki számára, ugyanis önmagához képest nagyot fejlődött. 185 meccsen nem sok mindenki lép pályára.

Müller János (107 meccs + amikor beugróként volt)
Több mint egy évig volt csapattag, ahogyan tudott segített. Amellett, hogy gólokat lőtt, ha ő nem lett volna, most nem ilyen szép kis honlapra írom ezeket a sorokat, hanem valami tákolmányra.

Nemény Vilmos (218 meccs)
A csapat legkarakteresebb tagja. Küzdeni tudásával, és "meghalok a pályán" játékával nagyon fontos láncszem volt. Sérülése miatt neki se a 2010-es év lesz a "Best of", de mindig arra törekedett, hogy megmutassa, hogyan kellene mindenkinek egy meccshez hozzáállni.

Tóth László (166 meccs)
Neki sem 2010 volt a legjobb éve, de megbízható volt, és mindig lehetett rá számítani. Az Alders-ben ő tartja az egy meccsen lőtt legtöbb gólt 7 találatával, illetve a 166 mérkőzésen a 130 gól sem elhanyagolandó.

Usermaatre (228 meccs)
1-2 meccs kivételével, gyakorlatilag végig ő védte az Alders hálóját. Védései mellett, neki köszönhetjük, hogy nem a tornaórán viselt fehér pólóban kellett fociznunk, hanem gyönyörű fekete, illetve fehér mezekben.

Rajtuk kívül még egy személyt emelnék ki, aki nélkül nem lett volna az Alders Alders: Kozelka Zsolt. Amellett, hogy megszervezte ezeket a remek kupákat, mindig segített a csapatunknak, ha szükség volt rá. Reméljük, még sokáig nem hagyja abba ezeket a kupákat :) ...

Remélem még találkozni fogunk a többi csapattal, igaz, nem mint White Alders, hanem mint más csapatok játékosai.

A végére néhány jellegzetes kép a csapatunkról. További sok sikert mindenkinek! Éljen a foci! :)